Gondolatkavargások

nem érnek mostanában olyan ingerek, aminek itt akarok hangot adni, meló is rendeződött, minden okés, hálistennek :) remélem legközelebb is majd 3 hónap múlva jövök  :) :P

amúgy az meg milyen dolog már, h a novemberi fizum után kuncsorgok, pedig már február van....

a tél meg mondjon le, legyen tavasz inkább

ma be kellett jönnöm debrecenbe, ma egy kárpátaljai nyugdíjas néni talált meg a vonaton... hát kedvesebb volt, mint egy-két kolega... de ezt csak halkan jegyzem meg :)

lehet nem a melóban kéne blogot írni, de szarok bele, úgyis csak azt érzem, h nem vagyok közéjük való, semmi jelét nem látom, h be akarnának fogadni v bármi hasonló. pedig isten bizony segíteni jöttem, nem elvenni tőlük a munkát....

jó, mondjuk én se járuk a nyakukra dumcsinzi, meg ál-jópofizni, de hát mittudomén mik itt a szokások.

az egyik helyen kitesznek a kirakatba, minden bolond engem talál meg az info pultban, a másik helyen meg bedugnak egy oduba, ahol hideg és sötét van, mint egy kivert kutyát. persze, nem vagyok tökéletes, sőt..., de ha nem nyitnak felém, én nem fogok kepeszteni.... ezért nyugodtan meg lehet kövezni, de megtagadni magam nem fogom...

jesszus, ezt is megéltük, hogy így adjam ki magamból, ami bennem van (és itt nem az ebédre gondolok....)